Az ember egyik alapvető igénye, hogy rögzítse a történeteit. Amit fontosnak tartunk megőrizni – emlékeket, eseményeket, hitet, mindennapi helyzeteket, személyes sztorikat vagy éppen közös, generációkon átívelő tapasztalatokat –, azt újra és újra látható formába rendezzük, hogy továbbadhatóvá váljon. A festmények és a szőnyegek is jelentést hordozó felületek: olyanok, amelyekben éppúgy beleíródnak az egyéni sorsok, mint az emberiség kollektív tudása. Ez a gyakorlat kortól és kultúrától függetlenül újra megismétlődik, és láthatóvá teszi, hogy a különböző időkben és helyeken született alkotások ugyanannak a folytonosan visszatérő folyamatnak a lenyomatai. Ebben az értelemben egy 1700 éves inka szőnyeg és egy 2025-ben festett kortárs mű meglepően közel kerül egymáshoz.

A HAB Összeszőve kiállítása ezt a folytonosan visszatérő gesztust teszi láthatóvá a régmúlt idők szőnyegei és a kortárs festmények párbeszédbe állításával. A térben létrejövő dialógusok hidakat nyitnak idősíkok és kultúrák között: a múlt és a jelen nem elkülönülten, hanem egymást értelmezve, egymásba kapaszkodva jelenik meg. A szőnyegek mintázataiban, anyaghasználatában és ismétlődő motívumaiban egy-egy közösség vagy kultúra kollektív tudása sűrűsödik, míg a kortárs művek a múltban felvetett kérdésekre reagálnak új nyelveken, új válaszokkal. A kiállítás célja a kapcsolódások megmutatása: annak feltárása, hogyan jelennek meg élnek tovább bizonyos történetek, formák és gondolatok szőnyegben és festményben, kézműves hagyományban és kortárs művészeti reflexióban.

A kiállítás négy szekciója ezt a kérdéskört különböző nézőpontokból járja körül. A földszinti Fény tér egy narratív útvonalat rajzol fel: az emberi élet ívét a születéstől a halálig. A belépés és a távozás két kapuhoz kötődik, amelyek az emberi élet kezdetét és lezárását keretezik. A kettő között az emberi kapcsolatok tere bontakozik ki: egymásra hangolódás és konfliktus, együttműködés és ellenségeskedés váltakozó állapotai. Ez a tér azt vizsgálja, hogyan formálják az életutat azok a viszonyok, amelyekbe beleszületünk, és amelyekhez újra és újra viszonyulnunk kell.

A felső szinten két további szekció bontja tovább a gondolatmenetet. Az egyik az anyagszerűségre fókuszál. A matéria ezekben az alkotásokban aktív szereplő, jelentéshordozó: a művész aktuális hangulatát, az idő múlását és az emberi érintés nyomát őrzi, taktilis érzeteket közvetít. A másik egység a mintázatok világát vizsgálja: itt olyan kortárs művek kerülnek a szőnyegek mellé, amelyek sűrű felépítésükkel, rétegzettségükkel és ritmusukkal vagy akár geometrikus formáikkal és struktúráikkal a szövött felületekre emlékeztetnek. E párosok megmutatják, hogy bizonyos vizuális gondolkodásmódok – legyenek organikusak vagy absztraktak – kultúrákon és korszakokon átívelve térnek vissza, újra és újra összekapcsolva a múltat és a jelent.

A Kabin tér a káosz és a rend viszonyát vizsgálja a szőnyeg és a festészet eltérő logikáin keresztül. A hagyományos szőnyegek felületét gyakran sok apró motívum építi fel: önmagukban nézve töredezettnek, szinte kaotikusnak hatnak, együtt azonban egy átfogó, szabályos struktúrába rendeződnek. A szőnyegen a kozmosz sok kicsi, egymástól független elem együttese, amely végül mégis renddé áll össze. Az itt bemutatott festményekben azonban a fragmentált formák, egymásra csúszó alakzatok és vizuális törések nem vezetnek el egy végső struktúrához. Itt a káosz nem átmeneti állapot, hanem tartós tapasztalat: olyan világkép, amelyben a rendezetlenség nem oldódik fel.

A tárlat keleti, afrikai és magyar származású alkotók munkáit emeli közös térbe, párbeszédbe léptetve eltérő kulturális tapasztalatokat és vizuális gondolkodásmódokat. A szőnyeg és tágabban a textilművészet kulturális és vizuális hagyományai szorosan kötődnek az arab és az afrikai világhoz, ahol ezek a gyakorlatok történetileg nem pusztán használati funkciót töltöttek be, hanem tudást, emlékezetet és jelentéseket hordozó rendszerekként működtek. A kiállítás ezt az örökséget élő referenciaként kezeli: olyan alapként, amelyből kortárs művészeti pozíciók, új narratívák és kapcsolódások bontakozhatnak ki.

Az Összeszőve így tudatosan kapcsolódik azokba a nemzetközi diskurzusokhoz is, amelyek az eurocentrikus művészettörténeti narratívák újragondolását sürgetik, és az arab és afrikai művészeti pozíciókat nem periférikus vagy egzotikus jelenségként, hanem meghatározó kulturális forrásként értelmezik.

Kurátor: Kocsis Katica

Kiállító művészek:

BERNÁTH András · Again Isheanopa CHOKUWAMBA · CSATÓ József · GÁSPÁR Annamária · Shahla HABIBI · Joseph William KACHINJIKA · KANICS Dorottya · KIS Endre · KOLESZÁR Kata · KOLTAI Barbara · Diki LUCKERSON · NAGY Kriszta Tereskova · Frank NKOSIYABO · RÁKÓCZY Gizella · SINKOVICS Ede · Patrick TAGOE-TURKSON · Hyacinthe OUATTARA · UJHÁZI Péter

A szőnyegek származási helye:

Belgium (Flandria), Finnország, Irán (Perzsia), Kongó, Oroszország (Kaukázus), Peru, Tádzsikisztán, Törökország (Anatólia), Tibet, Üzbegisztán

Külön köszönet: Ludman Lajos, Kacsuk Péter, Tóth Simon Ferenc, 193 Gallery Paris