A kitaposott ösvény a megszokás, a kulturális és perceptuális beidegződések metaforája, amely a világot felismerhető formák rendjébe zárja. Ami ezen túl van, az a rendből való kimozdulás, az érzékelés, a tudás és a jelentés határainak elhagyása, a mellékutak, a vakfoltok és az idegenszerű terek feltérképezése. A kitaposott ösvényen túl című nemzetközi csoportos kiállítás ezekhez keresi a hozzáférést. A bemutatott művek olyan tereket és tapasztalatokat nyitnak meg, ahol a valóság érzékelésében zavar keletkezik, és a bizonyosság helyét az ismerősben megbúvó idegenség veszi át.
Mark Fisher (1968–2017) brit filozófus, kultúrakutató, kritikus The Weird and the Eerie című kötetében két olyan érzékelési és létezési módot különít el, amelyek a modernitás és a későkapitalista kultúra szorongásait tükrözik. A weird és az eerie nehezen fordítható szavak – magyarul talán a „különös”, „furcsa”, a „hátborzongató” és „baljós” közötti átmenetként írhatók le –, de Fisher értelmezésében a két jelenségben közös, hogy általuk a szubjektum valamilyen különös erő hatására elveszíti centralizált szerepét, aminek következtében megváltozik a világ rendjéről alkotott felfogása. Olyasvalaminek a hatása alá kerül, amely túl van az alapvető érzékelésén, értelmezésén, tapasztalatán.
A kiállítás ezt a megkülönbözetett tapasztalatot veszi alapul, különböző formáit kísérli meg érzékelhetővé és megközelíthetővé tenni, anélkül, hogy teljeskörű megragadhatóságát állítaná, vagy kimerítően illusztrálni kívánná. Inkább egyfajta mintázat felmutatására törekszik, a kortárs tapasztalatot meghatározó metafizikai, pszichológiai és politikai instabilitás kapcsán.
Az utóbbi években a képzőművészetben is egyre meghatározóbbá váltak, elszaporodtak a gótikus stílusjegyek és motívumok; az ember önmeghatározásának, belső folyamatainak és világát érintő külső fenyegetéseknek gyakran a fantasztikum és a horror esztétikai eszköztárának elemeiben talál formát és elbeszélési módot a művészeti ábrázolás. A romlás, a test és az anyag instabilitása, a rejtett és láthatatlan erők érzékeltetése a művészetben annak a kollektív destabilizációnak a tünetszerű kifejeződései, amely a szubjektumot, az identitást, a környezetet és a valóságérzékelést egyaránt érinti. A gótika, és a hozzá szorosan kapcsolódó esztétikai tapasztalatok ma elsősorban nem a kísértő, temetetlen múltnak, hanem a jelen elbizonytalanodott valóságérzékelésének metaforái. A kiállítás ezt a kortárs nyugtalanságot kívánja feltérképezni, azokat a mentális és fizikai tereket, amelyeket a hiány, a feszültség és a töredezettség határoz meg.
Fisher elemzésének végpontja az úgynevezett eerie calm állapot, amely akkor következik be, amikor az ismeretlennel való szembenézés már nem vált ki félelmet, hanem egyfajta különös nyugalom formájában manifesztálódik. Az eerie calm a sokkon való túllépés lehetőségét hordozza: annak a felismerését, hogy az ismeretlenbe való átlépés, a benne való eltűnés és feloldódás egy újfajta érzékelés és létmód kezdete is lehet. A kitaposott ösvényen túl című kiállítás arra vállalkozik, hogy megnyissa az utat az ismeretlenbe való alámerülés, az eltűnés esztétikája felé.
Kiállító művészek: Genevieve CAPITANIO, Roland FLEXNER, Martin GERBOC, HORVÁTH Ádám, KLÁJÓ Adrián, METZING Eszter, Mihael MILUNOVIC, China MOYA, Jina PARK, Leopold RABUS, Richard STIPL, SZÁSZ Sándor
Kurátorok: Máté Zsófia, Patrik Steinhauser
